Mushroomhead - Burn

Mint látható a honlap átalakult, erről szerettem volna írni. Nem csak külsőben, picit az elrendezésben. A blog össze bejegyzése törölve lett, mert úgy vélem mindegyik hulladék volt. Illetve nem mindegyik, azokat lementettem ha valami használhatót szeretnék faragni belőlük. Nem teljesen szenny gondolatok, csupán egyszerűek, írtam mert muszájnak éreztem.
Egészen más jellegű lesz mostantól elwen.gp. A blog bejegyzésekbe igyekszem majd saját kis műveimet becsempészni, meglátjuk mennyi időm lesz rajzolni, írni, mindenesetre sikerült már pár darabot felhalmozni. A lista majd bővülni fog, a fejemben van egy jó ötlet, de nem visz rá a lélek a megalkotására. Na, de majd azt itt mindenképpen bemutatom. Csak ne felejtsem el, csak ne felejtsem el... *jegyzetel*
Nem tervezem hosszúra, egyetlen bejegyzésnek sem ez lesz a célja, mostantól, nem mintha eddig sikerrel jártam volna. Egy szeletke Elwenből és ez egyre inkább nehezen megemészthető, tehát saját felelősségre. Hmm, gondolkodom azon is, hogy a galéria ötletét ne vessem el teljesen, csak alakítsam át. Meglátjuk, az irományok részleg is bővítésre szorulna, na majd ha vége ennek a nagy hajtásnak. Ezt a veszett időszakot át kell vészelnem, aztán kicsit jobb lesz egy ideig, aztán megint nagyon szar, sőt szarabb.

The Pretty Reckless - Panic

Nincs is jobb, mint reggel arra eszmélni, hogy korán van, lustizni egy kicsit, majd venni egy forró fürdőt és a gép előtt elszívni egy cigit. Nincs is jobb hihetetlen idegeskedés után végre nyugodtan hátradőlni. Nincs is jobb, mint hulla fáradtan hazaérni, megkönnyebbülten hátradőlni a székben, majd bekapcsolni valami agyszaggató zenét és arra tombolni egy jót. Nincs is jobb, mint előásni régi képeket, újakat csinálni, eltöprengeni a múlton, jelenen, jövőn. Nincs is jobb elmerülni egy kicsit pár hobbi szintű feladatban, majd ezek után hagymás, szalonnás rántottával zárni az estét fél tízkor. Igen, Elwen egy éjszakai állat, ez táplálkozási szokásából is remekül megfigyelhető.
Apró örömök, már csak ezek maradtak, sokszor gondolkodom azon, hogy megéri-e. Csupán ennyinek élni. Eltűrni a sok szart, belerokkanni a fájdalomba pár tűnékeny, törékeny pillanatért amivel a seggemet sem tudom kitörölni. Változtam, rövid idő alatt sokat, vagy ez megint csak a bipoláris korszakom egyik lefelé ívelő szaka, nem tudom. Változtam, sokat, rossz irányba, az oka ismeretlen számomra.
Dühös vagyok, keserű és őrült. Egyre többször kapom a pofámba, hogy menjek szakemberhez, mert ez az állapot nem normális. Nem normális, de semmi probléma, hogy már öt éve ezzel az állapottal kelek, fekszem, élek és ezt kurvára nem lehet irányítani. Ez erősebb mindennél. Gyógyszerek, önkontroll, minden szó és cselekedet semmi. Hiába mondom azt, hogy rossz, ha azt érzem, hogy ez jó. Igen, lassan megveszek, szerencsére most a kevésbé látványos, illetve a kisebb lángon égő szakaszához értem.
Nyissuk hát ezzel az oldal egy új fejezetét. Legközelebb majd a blog sorsáról is ejtek szót, illetve felfirkantom jövőbeli terveimet, teendőimet, inkább magamnak, mint másoknak, mert az agyam, mint egy szita.