A hideg f�ld�n t�rdeltem, fejemet lehajtottam, arcomon a f�jdalom �s a boldogs�g egyar�nt �szrevehet� volt. Testem minden l�tez� fel�let�n sebek voltak, r�giek �s frissek egyar�nt. F�m. Nem, l�nc. F�j, nem b�rom tov�bb. � megr�ntotta. A h�s szakadt, a v�r folyik, �n pedig a gy�rtelemt�l k�ptelen vagyok szabadulni. Azt hittem v�gre v�ge, azt hittem el�g neki az, hogy bez�r. Rabk�nt kezelt �n pedig �r�mmel al�zkodtam meg el�tte, de t�r�k�pess�gem hat�r�hoz �rtem. L�baim remegni kezdtek, majd �gy d�nt�ttek nem hajland�ak tov�bb szolg�lni engem. R�h�gve fel�llt, hideg kez�vel meg�rintette a k�nokt�l eltorzult arcomat.
  - J�l van �desem, nem foglak t�bb� a talajhoz k�t�zni. Hiszen mire val�k a sz�rnyak, ha nem rep�l�sre? - M�r k�ptelen voltam s�rni, pedig tudtam semmi j�ra nem sz�m�thatok.
 V�gre az �les dr�tok leker�ltek r�lam. A fekete tollak csom�kban hullottak le, a sebes�lt sz�rnyamat pedig m�r mozd�tani sem tudtam. Mi t�rt�nt egykori legy�zhetetlen �s dics� �nemmel? Amik r�gen oly k�nnyed�n rep�tettek, most mintha kisz�k�tt volna bel�l�k az �let. Megragadta hossz� k�cos hajamat, fejemet felemelte.
 - Ezekre t�bb� nem lesz sz�ks�ged. - �les t�rgyat sz�rt a szemembe, bizony�ra egy penge volt. Mindk�t szemgoly�mat elt�vol�totta, �n pedig keserves vis�t�sba kezdtem. Amik eddig halottak voltak, fel�ledtek. Csapkodtam, verg�dtem, egy ideig.
- Ez az sz�ps�ges mad�rk�m, t�ncolj nekem. - Mondta �s arc�n el�gedett vigyorral n�zte v�gig, ahogy lassan minden er�m elfogyott, ahogy feladtam a harcot. Nem maradt ut�nam semmi, egy tr�fea lettem. A legszebb vagyok az �sszes megt�rt k�z�l, a leger�sebb akit elpuszt�tottak.

Szerkeszt�i megjegyz�s: Te j�s�gos...h�t �n nem eml�keztem, hogy ennyire ny�ltan ki van mondva a ... Mindegy. *fej�t fogva, nevetve b�jik el* V�lem�nyek/javaslatok helye