<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Shattered Wonderland {Otherland} || Black Diary]]></title><description><![CDATA[Hermész madara a nevem, engedelmes úgy lettem, hogy szárnyaimat elnyeltem.]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/zombie-prostitute/image/1344366278.jpg</url><title><![CDATA[Shattered Wonderland {Otherland} || Black Diary]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[32. Láncok elől rohanva]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1116303</link><pubDate>2014-01-23 19:53:48</pubDate><author><![CDATA[Kígyószerű amazon]]></author><description><![CDATA[
	
	Nurse with Wound - A Snake in your Abdomen

	Nos hát túl vagyok azon amitől őszintén szólva nem kicsit tartottam. Ugyanis nem olyan rég kiderült, hogy a sulinkban már jó ideje van rajz szakkör, ami eredetileg faktnak indult, de különféle balfaszkodások miatt végül nem így lett.
	Így történt az az eset is, hogy történetünk főhőse csak az érettségije előtt pár hónappal tudta meg ennek a lehetőségnek létezését. Ezért kapott is a lehetőségen és szarva arra, hogy hülyeség ilyen rövid idő alatt bevállalni ezt; felkerekedett, megkereste a bölcs tanítót és jelezte irányába alkotással kapcsolatos szándékait. A bölcs mester persze nem adta be ilyen könnyen a derekát és azt felelte, hogy hamarost eljön az a próba amin bebizonyíthatod, hogy egyáltalán megvannak benned azok a minimális képességek amire szükséged lehet későbbi kalandjaid során. Ha nem, drága ifjonc, akkor dugd fel magadnak a terveidet, gondold át az életed miközben rendkívüli intenzitással kényezteted azt a bizonyos foltos lovat.
	Komolyabban, ha kérhetem! A történet vége a következő lett: kaptam egy könyvet amit fürge nyelvmozdulatokkal be kell nyalnom, számos agyalnivaló feladatot amiről még csak körvonalazódó ötleteim sincsenek és baszottul kevés időt.&nbsp;
	De nem kételkedem. Ha nem is vagyok elégedett a teljesítményemmel és ezzel a szutyok munkával amit produkáltam, úgy érzem, hogy nem lesz problémám. Számomra nem jelent komoly kihívást, ennél nagyobb fába is vágtam már fejszét és azt is kettéhasítottam. Szóval ja.
	Kicsit azért már örülnék több szabadidőnek, de hát francért sír a szám, örülhetek, hogy a tanulmányi eredményeim magamhoz képest kimagaslóak, meg egyelőre erősen tartom a tempót. Ha túl leszek ezen, érzem, hogy az lesz a rohadt nagy problémám, hogy a sok időm mellett semmi kedvem nem lesz véghez vinni azt amit szeretnék. Így tehát se a blog fejlesztésére (de azért blogolásra igen) nem lesz időm, a VM is tolódik tovább, de ez senkit nem lep meg és sajnos Woodlandes terveim is csücsülnek. Ajj, pedig ezeket mind annyira nyaf szeretem.

	Röhejes és abszurd abba belegondolni, hogy talán egyszer lesz belőlem valaki. Höhöhö
	Miért nem?

	Hétvégi tervek: Hellsing OVA full megnézése + The Dawn, Lars von Trier imádott kis világába való belemerülés legújabb alkotása segítségével; avagy Nimfomániás pár banán társaságában
	Ja és ARCHER
	Hmm, Elwen, asszem ehhez egy hétvége bőven kevés. Nem? Jó, akkor nem.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[31. Térjünk a semmiből a semmibe.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1112498</link><pubDate>2014-01-11 10:43:27</pubDate><author><![CDATA[Nothing]]></author><description><![CDATA[
	
	Krzysztof Penderecki - Polymorphia

	Ez egy szerepjátékos hozzászólásom, de elég jól leírja, hogy hogy vagyok most. Elvileg ha kiírom magamból az segít, hát meglátjuk. Ne figyeljetek oda rá, kérlek.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem, nem, ez nem lehet.&nbsp;A rosszullét úgy érkezett, mint derült égből villámcsapás. A lány egyből kipattant a székéből, ott hagyta a házi feladatot, a&nbsp; kaját. Gyorsan megmosta az arcát, remegő ajkakkal nézett a tükörbe. Egy pillanat alatt öregedett tíz évet. De hiszen mostanában jobbnak tűnt, de most hirtelen minden sokkal rosszabb volt, mint bármikor máskor. Bekapcsolt egy vígjáték sorozat teljes évadját és magában könyörgött, hogy legyen vége.&nbsp;De nem lett.&nbsp;Minden perccel csak rosszabb lett, a fájdalom nőtt, a gyógyszerek ellenére is, aludni és enni nem tudott. Képszakadás.
	***
	Nem volt ritka jelenség, hogy nem tudott magáról. Telefonjára pillantva látta, hogy már délután volt. Látta, hogy felöltözött, érezte hátán a táskája súlyát. Ezek szerint elment az iskolába, csak nem tudott róla. Már fél órája állt ajtaja előtt értetlenül, kezében a kulccsal amit azóta sem sikerült a lyukba illesztenie. Három napja van, hogy elmúljon. &nbsp;Csak azt akarta, hogy végre vége legyen. Megvizsgálva magát és olyan sebeket talált amikről eddig nem is tudott, egy-két emlék beugrott, hogy hogyan és mivel okozta. Elővette azt a kést amit tegnap is, megkent vele egy szelet kenyeret, de ahogy ránézett csak hányingere támadt. Amint beért a fürdőszobába újabb képszakadás.
	***
	- Hogy vagy Alex? - Homlokát ráncolva nézett körbe.&nbsp;Hol vagyok?&nbsp;Lenézett karjára, ujjaival a kanapé bolyhait babrálta. Beharapta kiszáradt cafatokra rágott ajkait. Napszemüveget viselt, vastag alapozó réteggel takarta el a bizonyítékokat arcán, nyakán. Necckesztyűt vett fel, számos karkötőt, a lábán lévő véraláfutásokat farmerral, a hátán lévő karmolásokat kivételesen takaró felsővel oldotta meg. Megvonta a vállát.
	- Nagy a hajtás, kicsit fáradtan. - Erőtlenül szédelegve mozgolódott, kutakodott zsebében, egy cigit vett elő. Öntudatlanul emelte ajkaihoz, már a gyújtót is felpattintotta, mikor a férfi öklébe köhögött. Al kérdőn emelte meg szemöldökét. - Hmm? -
	- Itt tilos a dohányzás. - Közölte teljesen higgadtan, tárgyilagosan. Alex megint csak a homlokát ráncolta, majd egy mosolyt erőltetett arcára.
	- Ó hát persze. - Vigyorogva tette el a cigit és a gyújtót. Sóhajtott, úgy tett, mint mindig. - Elcseszett szabályok. -
	***
	- Minden rendben? - Kérdezte, majd táskájának pántját vállára csúsztatta. - Mehetek? - A férfi csak bólintott. - Viszlát legközelebb! -&nbsp;Már ha lesz legközelebb.&nbsp;Felvette a magabiztos, határozott Alt, egészen addig amíg ki nem ért az épületből. Óvatos volt, lehet, hogy figyelik az ablakból. Meggyújtotta a cigijét, majd elsétált egészen odáig ahol már tudta, hogy biztos nem látja senki.
	A járdaszegélyre telepedett. Nem érzett magában erőt, csak az egyre duzadó fájdalmat, az orrából csöpögő vér melegségét és a hideget. Remegett, mert a ruhák ellenére teste olyan volt ,mint a hulláké.&nbsp;Sápadt, hideg, élettelen.&nbsp;Mondhatjuk azt is, hogy jobban volt, igazából csak a lassú sodródás fázisába került.&nbsp;Nincs értelme.&nbsp;Annyit érzékelt a napokból, hogy fekete-fehér-fekete-fehér váltja fel hosszú agóniáját.&nbsp;Mint előtte. Már megint.&nbsp;Nem tudta mit tegyen. Volna értelme folytatni? Szemeibe könnyek gyűltek ahogy arra gondolt, hogy végignézi azt ahogy lassan elveszíti azt aki megmentette. Ez nem igazságos, ennek nem szabadna így lennie.&nbsp;Kurvára szánalmas vagy baszdki.&nbsp;Felszisszent, majd megcsóválta fejét.
	Nagyot szívott a szálból ami kellemes tompa nyugalommal töltötte el. Nincs mit tenni, várni, elterelni a gondolatokat és erőt gyűjteni. Vége az önsajnáltatásnak. De utálta ezt. A kérdés hogy hogyan tovább? Merre tovább? Ő már felkészült mindenre csak tudná, hogy mi lesz a befejezés. Rohadjon meg az a halovány reménysugár amiért létezik. Tíz évről volt még szó, de egyet sem bírtak ki.
	A zsebkendőt orrához emelte. A forró hamu csupasz bőrére zuhant ami egy kicsit kizökkentette. Letépte magáról a karkötőket, a kesztyűt.&nbsp;Nesztek baszdmeg! Ez van. Lássátok, undorodjatok, szarok bele! Szerintem is undorító.&nbsp;Gyerünk, figyelemelterelés. Valahogy. Hmm, nem egyszerű, mert még mindig egyedül van. Elnyomta a szálat csuklójánál.&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[30. Alice...what have you done?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1098847</link><pubDate>2013-12-14 10:06:40</pubDate><author><![CDATA[I'm a Unicorn]]></author><description><![CDATA[
	
	Twinkle Twinkle Little Star

	Hihetetlen, mindig lenyűgöz az őrület elmeroppantó ereje. A csontok is elmozdulnak, porrá zúzza őket. A hús leválik, szakad, szétrobban, elemeire hullik. Csak a meztelen, nyálkás lélek marad.
	Nem én tettem, nem én voltam. Nem csináltam semmit. Ne nézzetek így rám!&nbsp;
	Hallom a hisztérikus nevetéseiket, a suttogását, érzem élettelen leheletét a nyakamon ahogy a fülemhez hajol, a jeges cseppeket ami üres szemgödréből hullik vállaimra. Szomorú. Szomorú, mert szenvedünk. Bocsánat, de képtelen vagyok jobban lenni. Sajnálom, csak kérlek hagyj békén. Kérlek ne kövess, hagyj aludni, ne beszélj &nbsp;többet hozzám. Tudod, hogy nem szabad.
	Mikor ott feküdt és mások csóválták a fejüket én még láttam mozogni. Igen, tudom, hogy mozgott. Láttam.
	*****
	Szerette őt, tudom. Kedves érzés terjengett mellkasomban, mikor segítség közben ott volt, várt. Szomorú volt, hogy ez történt, ettől pedig mosolyognom kellett. Aranyos volt, tényleg, ez ritka pillanatok egyike volt amikor teljesen szembement természetével valaki más miatt. Kár, hogy minden megváltozott. De itt volt...nem, itt van még mindig. Kellemes és kellemetlen egyszerre. Érdekes, sosem hittem az ilyenekben, de most vagy az érzelmeim irányítanak vagy át kell formálnom a világról alkotott képemet. Megint.
	Túl gyakran változik minden, nem ártana egy kicsi állandó nyugalom. Csak egy napra.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[29. One, two, three and four]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1098840</link><pubDate>2013-11-30 09:27:33</pubDate><author><![CDATA[The devil's knocking at your door]]></author><description><![CDATA[
	
	The Pretty Reckless - Heaven Knows

	Igazából nem tudom. Még mindig sokkos állapotban vagyok, de ez a zsibbadtság jó. Elviselhetetlen amikor a gondolataimat képtelen vagyok szabályozni és minden kitört. De nem, sosem felejthetem el, hogy nekem kell segíteni másoknak. Nehéz, mocskosul nehéz, azt hiszem még sosem volt ennyire az. Össze vagyok zavarodva, próbálok józan maradni, rendezni a gondolataimat, de most túl sok rossz behatás ért ahhoz, hogy egyszerre minddel meg tudjak birkózni.
	Az egyiket félrerakjuk. Későbbre. Az érettségin teljesítened kell mindentől függetlenül, ez fontos. Emlékezz, hogy sose maradj egyedül! Láttad most mennyire rossz így. *jegyzetel és bólogat*
	A minap megfogalmazódott az elmémben egy mondat, ami azt hiszem nagyon jól kifejezi jelenlegi állapotomat: Sosem éreztem magam ennyire élőnek és halottnak egyszerre.
	Jaj fúj, nem akarok másokra támaszkodni, nem akarom, hogy a dolgok megváltozzanak elvégre nem történt semmi. Egy csomó elintéznivalóm van, nem bújhatok ki alóla. Az kifogás volna amit utálok.
	Nézem a mellettem égő gyertyákat, a már sokadik elszívott cigi parázsló csutkáját, ülök a sötét füstös szobában és átkozom azt a napot amikor megtanultam a képszerkesztő programokkal bánni. Itt vannak a képek az ölemben és még mindig csak felfogni próbálom a lehető legkevesebb fájdalmat okozva, a lehető legkevésbé felkavarva a bennem bűzlő csendes masszát.
	Itt van egy csomó miért és nincs senki aki felelne nekem.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[28. Grey skies are turning black]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1092819</link><pubDate>2013-11-10 19:58:01</pubDate><author><![CDATA[Who know?]]></author><description><![CDATA[
	
	Black Light Burns - Coward

	Huh, egy kicsit összezavarodtam mire idáig elérkeztem. Számtalan érzés és gondolat futott át rajtam, de a konkrét gyilkolás részén már túl vagyok. Lecsillapodtam, szerencsére, bizonyos szempontból örülök - nem fogok egy kést és ölök amíg lehet - viszont a mostani viszonylagos békének ára van. Összességében jó ez így, lesz időm felkészülni rá.
	Elég húzós ez az év, mit ne mondjak azt hittem könnyebb lesz, de meglehetősen elégedett vagyok magammal. Eddig sikerült vennem az akadályokat, most érzek egy kis visszacsúszást, ezt még késleltetni kell a kritikus pont utánig, aztán lazítani egy kevéskét. Eddig viszont nem rossz, persze Elwen ne bízd el magad. Még nincs ám vége.
	Ma a körülöttem kibontakozó káosz centrumában megállva, csendesen merengtem az emberi természetről. A jellemről.
	Én magamat kettő (vagy három) részre szoktam osztani. Persze ez nem is olyan könnyű, vannak gyökerek, áthajlások, a körvonalak nem tiszták, vannak azonos homályos foltok. Nehéz. Nem fejteném ki túlzottan, hogy nálam ez hogyan is működik, mert ha belemerülök onnan ki nem mászok. Szóval ennek a két félnek (furcsa, tudom, de javallot nőként elképzelni őket) Aesma és Morna a neve. Az esetleges harmadik egy hímnemű Wannard egyed akinek létezése kérdéses, besorolhatatlan.
	Aesma energikus, bolondos, a maga vidám és szórakozott (ráadásul aranyos) módján megnyerő. A külsőségek embere, neki ebben rejlik a hatalma. Aesma fiatal egyed, de hihetetlen gyorsasággal nőtte ki magát, eresztette mélyre a gyökereit és nem kíván távozni. Rengeteget köszönhetek neki, egyszerre bátor és gyáva. Emberi. Benne is megtalálható a végletesség - sekélyesség - mégis valahogy megmarad az aranyközép határok között.
	Morna, na ő már nagyon nagyon nehéz eset. Ő az alap, minden kezdete, összetettebb, bár helyesebb a mélyebben gyökeredzik kifejezés. Makacs, állhatatos, kellemetlen. Ő maga a halál, egyszerre jelent komoly fenyegetést magára nézve és a környezetére is. Képtelen építeni, csak pusztít. Ahogy most is próbálok róla beszélni, kicsit megérteni, mindig zsákutcába botlok vagy egy újabb kört teszek a végtelen útvesztőben. Morna gyakran tűnik el, hogy utána felbukkanjon mindent felégetve maga után , hiába próbálja az ember elüldözni nem nyugszik és nem tágít. Tönkreteszi a fáradtságos munkát, pontosabban Aesma munkáját. Kaotikus, érthetetlen, kórosan beteg, képtelenség megfékezni.&nbsp;

	Aesmát én hoztam létre. Volt egy nehéz időszakom, próbáltam átvészelni és nagyon rossz irányba haladtam. Aesma kellett a céljaim eléréséhez, végül nem adta meg magát mikor el akartam pusztítani. Alkut ajánlott fel nekem, mint az ördög egyik mocskos kis szajhája. Azt mondta segít megkapnom azt amit akarok, nem kér érte semmit cserébe. Akkor használom amikor kedvem tartja. Hazudott. Szépen lassan beépült, felerősödött, megérezte hatalmát és gyakorolta is azt. Feleslegessé tette Mornát aki a sötétségbe lett száműzve, rabláncra verték.
	Aesma a könnyebb út. Mint az alapozó ami elfedi az arc ocsmány hibáit. Tökéletesít. Aesma az ami Morna sosem lehet. Neki köszönhetem, hogy emberek között járhatok. Neki köszönhetem azt, hogy egyáltalán még itt vagyok. De gyűlölöm mert alattomos parazita. Gyűlölöm, mert hatalma értékét veszti amint bája veszít erejéből, amint leleplezik, a hazugság már nem válik be. Nincs bizalom, nincs gyönyör és nincs többé talpnyaló hadseregem. Gyűlölöm, mert olyan, mint a gyengeség rút szégyenfoltja. Gyávaság. Gyűlölöm, mert azt mondta nem lesz semmi komoly, hogy megmarad sekélyes maszk és itt van, rendelkezik saját mélységeivel, szélsőségével, érzéseivel, gondolataival. Gyűlölöm, mert ilyen gyorsan ilyen jelentős lett.
	Mikor vagyunk önmagunk? Az idő, a hely ahova születünk befolyásol minket. Az emberek ahogy bánnak velünk, ahogy mi bánunk velük. Személyiségünk tapasztalatok halmaza volna? Mennyire befolyásolhatnak minket a külső tényezők? Szükséges megváltoznunk? Magunk és mások miatt? Ha igen, mi az amiért meg kéne változnunk? Kéne? Lehet? Ha nem, miért nem? Attól önmagunk leszünk?
	Ha létrehozunk valamit, tudatosan formáljuk azt ami eleve adatot nekünk, az a valami mi leszünk? Hozzánk tartozik vagy mindig hozzánk tartozott? Lehet egyszer a miénk vagy mindig idegennek fog tűnni? Ha reflektálunk az életre, az azzal járó dolgokra, és az formál minket, azok mi leszünk? Mitől leszel más, mint aki vagy? Mitől vagy az aki?
	Te ki vagy?
	Ti kik vagytok?
	Üdv! A nevem Elwen. Néha Aesma, néha Morna, kicsit mindig Wannard...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[27. Will it keep the dirt out or will it keep the dirt in?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1089302</link><pubDate>2013-10-31 17:01:29</pubDate><author><![CDATA[The Reflecting God]]></author><description><![CDATA[
	
	Wolfgang Amadeus Mozart - Requiem in D minor

	Rég volt már, hogy idetoltam a pofám. Hogy szépen peckeskesen belépdeltem tróntermemben, leültem díszes helyemre és ítéletet osztottam volna. Mulatságos. Itt volt szép egy hét arra, hogy ne tegyek semmit. Sikerült elnyomnom magamban a késztetést, hogy elővegyem a füzeteket és tanuljak. Félreértés ne essék, szeretek és mivel muszáj, ezért szoktam is tanulni, csupán most nem. Nincs motiváció, még az a számtalan dolgozat sem elegendő. Valahogy nem, nem megy. Hiába vettem elő a lapokat, néztem, olvastam, magoltam, tanultam minden lehetséges módon a szöveget, az úgy folyt át a fejemen mint homok a szitán.
	Ezért vagyok itt. Ennek okán döntöttem úgy, hogy eme rémesen gyönyörű napon a klaviatúrán - magányomban - értelmes szavakat formálok meg. Bezony. Régóta fúrja a kis buksimat egy élménybeszámoló. Már jó ideje annak, hogy a kezembe nyomta egyik osztálytársam Manson könyvét és mondta, hogy olvassam el egy hét alatt. Én természetesen először megrökönyödtem, majd magas vinnyogó hangon csillogó szemekkel magamhoz szorítottam a papírkupacot. Mondtam, hogy elég lesz hozzá két nap is. Igazam volt.
	Ez rendhagyó lesz, senki ne várja el tőlem, hogy hagyományos kritikával érkezzek, csupán saját gondolataimat közlöm.
	Szórakoztató volt, számomra mindenképpen. Már az első pár oldalt után be kellett csuknom, leraknom és a számat a kezem elé téve nevetnem, nehogy felfigyeljenek rám tanórán. Ezt senki ne vegye készpénznek, elég morbid dolgok vannak leírva benne, ami pedig a legszebb az egészben, hogy olyan könnyedén, egyszerű természeteséggel, mintha csak a napi kávéról beszélne az ember. Az írói stílus számomra kellemes volt, felüdülés, ahogy Manson gondolatai. Kövezzetek meg, de én többre tartom íróként ezt a férfit, mint Stephen Kinget.
	Alapvetően egy mondhatni izgalmas irományról van szó. Inkább nevezném érdekesnek, bár néhol nem tudja megtartani a színvonalat. Az végefelé ellaposodott, következtek a száraz interjúk és a többi amiket majdnem átlapoztam. Persze ezek közé betűzdeltek pár pikánsabb szöveget , ami megpróbált kárpótolni mindenért, de még ígyis jócskán hagy kívánni valót a vége. Persze az összeállítás nagyon szép volt, a betűzött képekkel, az elrendezéssel, ízléses volt.
	A könyv rengeteg elvi kérdést vet fel tapasztalatok útján. Le kell ülni és megemészteni azt amit olvastunk. Erős túlzásnak tartom Manson egyházhoz való viszonyát, elvakult gyűlöletet érez, hiába van alapja, ez már lassan az ostobasághoz közelít. Arról nem beszélve, hogyha az emberek manipulálása olyan nagy bűn akkor nézzen csak tükörbe. Remek üzletember, rengeteg zombi rajongóval. Egy kicsit bosszantó. Sokaktól hallottam, hogy embertelen amit néha a lányokkal műveltek. Nem tudom, én csak megrántottam a vállamat vagy jót derültem rajta, mint a könyv elején. Azok a lányok visszakozhattak volna, de nem tették. Minden további nélkül teljesítették a megalázó kéréseket így megérdemelték a sorsukat.&nbsp;
	Összességében ennyi volna. Volt pár nekem hihetetlenül tetsző gondolat, de az a telefonomon pihen kép formájában én pedig lusta vagyok bepötyögni, így az vár. Talán egy külön bejegyzést is kiérdemel.

	Nos, kívánok nektek szép estét! Én személy szerint élvezni fogom, különösen most, hogy a nap is visszavonult. A szobám sötétéjében, klasszikus zenét hallgatva. Nyami, meg lehetne szokni. Ma éjjel tegyétek azt amit jónak láttok, de ne pazaroljátok el...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[26. My idols are dead and my enemies are in power]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1080700</link><pubDate>2013-10-06 12:00:00</pubDate><author><![CDATA[Nothing]]></author><description><![CDATA[
	
	Lunatic Calm - Leave You Far Behind

	- Selejt vagyok - mondta Tyler. - Szenny és mocsok vagyok, dögvészt hozok magára, meg erre az egész, rohadt világra.&nbsp;

	Sosem tanulok a rohadt hibáimból és sajnálatos módon ezzel nem kicsinálom magam, csak megnehezítem életem további részét. Ha ismerném a korlátaimat nem volna probléma, de megint szánalmas helyzetbe kerültem, ettől pedig még jobban undorodom magamtól és gyűlölöm azt aki visszanéz a tükörből. Nem szabad így lennie. Bármikor máskor tönkreteszem magam mind fizikailag, mind testileg, mert a maximumhoz semmivé kell válnunk, de nem most. Nem ebben az évben, nem ebben a hónapban, nem ezen a héten, vagy napon.
	Szüksége van másoknak rám, mert minden most hullik darabjaira, a törmelékeket nekem kell összeillesztenem, egyben tartanom, miközben súlyokkal egyensúlyozok a vállamon.
	Nem most.
	Láttam a rémületet azokban a bizonyos szempárokban. Már nincs visszaút, egy szörnyeteg, egy ocsmány kis féreg akit megvetnek és félnek. Nem illek a képbe és ez szomorúvá teszi őket.
	Nem ebben az évben.
	Ez legyen egy egyértelmű figyelmeztetés annak a kurvának aki elégedetten bámul vissza rám, hogy nem. Nincs benne semmi jó és ha most azon nyomban nem szedi össze magát én fogok végezni vele.
	Nem ebben a hónapban.
	A határokat feszegetni vicces, néha kell is, hogy tudjuk hol húzódnak azok a bizonyos vonalak, de csak egyszer-egyszer. Alapvetően faszság és az öndestruktív életmód nem egészséges. Ha valaki mégis ezt választja - egészségére! - akkor tűrje és haljon megy gyorsan. *bólogat*
	Nem ezen a héten.
	Nem ezen a napon.
	Soha többet...
	De igen. Újra és újra megteszem azt ami szar nekem, mert meg kell. Itt van a keserű kötelességtudat, hogy meg kell tennem. Képes vagyok rá, mindig ezt hiszem. Mindig megtörténik és valahogy elviselem, de az a rohadék nem akar jönni. Nem akar jönni értem én pedig marhára zabos vagyok azért, amiért még mindig itt aszok szét. Szép komótosan hullok darabjaimra és kúszok tovább. Menetelünk. Vonulunk. Egyenesen.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[25. I'm back bitches]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1079906</link><pubDate>2013-10-04 07:48:45</pubDate><author><![CDATA[Incognito]]></author><description><![CDATA[
	
	Aphex Twin - Come to Daddy

	Hosszú pihenés után - ami eredetileg csak egy designcserének indult - ismét itt. Azt hiszem maradok a régi felállásnál, tehát az oldalra nem fogom napi szinten okádni a jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb bejegyzéseket. De előfordulhat, hogy igen. Nem lesz többé lelkiszemetes a lap, de a gondolatokat továbbra is megosztom. Még az is lehet, hogy értelmesebb témákat is fogok feszegetni.
	Azon is töprengtem, hogy az előző bejegyzéseket törlöm és tiszta lappal indulok. Újra. Elvetettem az ötletet. Nem csak azért mert nem volt kedvem mindent átolvasni - csak a nosztalgia kedvéért - hanem a motiváció teljes hiánya is közrejátszott. Meghagyom őket, bár visszanézve a fejemet fogom miattuk, de talán egyszer tanulságos lesz. Minden bizonnyal ez és az ezt követő bejegyzések is fejemetafalbaverem reakciót fogják kiváltani a jövő Elwenéből.
	Ha nagyon őszinte akarok lenni két nyomós okom volt arra, hogy ismét elővegyem az engem olyan hűségesen szolgáló kis menedékemet. Egyik az addikció. Lehet nevetni, de a honlapszerkesztés komolyan függőséget okoz. Hobbi. Új kódokat, új designötleteket kipróbálni, megvalósítani és imádom azt az elégedett érzést pár napig, amíg a művemet csodálom. Aztán persze megunom, meg továbbfejlődöm és találok valami jobbat, szebbet ami a képességeimet is jobban igénybe veszi. Emellett persze kellett egy könnyen átlátható tárhely az ötleteimnek. Egyébként is szétszórt vagyok, meg ez egy igen zsúfolt év és jó ha minden szépen egy helyen van, rendszerezve. Ez különösen az írói részre vonatkozik. Igen, megint kedvet kaptam a pötyögésre - talán a szerepjátékos oldalak inaktivitása végett - valamint az amatőrök oldalainak böngészgetésére.&nbsp;
	Nincs mit tenni, van egy hangulata annak a világnak amit a velem egykorú illetők alkotnak.&nbsp;
	Nem ígérek semmit, azért mert akkor csak azért sem tartom be, másfelől pedig senkit nem érdekel ennek a kis világnak a helyzete. Lényegében most is magamban beszélek. Hmm. Nevermind. Majd meglátjuk mi lesz, addig pedig meneteljünk tovább és reméljük a legjobbakat.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[24. I'm tired of feeling like I'm fucking crazy]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1056289</link><pubDate>2013-08-05 16:36:39</pubDate><author><![CDATA[The Last Zombie]]></author><description><![CDATA[
	
	Florence and The Machine - Seven Devils

	*üvöltve, hörögve* BRAINS! *nyál-vércsorgatva*
	Próbálok levegőt venni, de hiába, a tüdőm vagy valami magasabb nem létező hatalom megtagadja tőlem. Nem, az neked nem jár, csak a jó emberek érdemelték ki a légzés megnyugvását. Fáj, már ez is fájdalmat okoz, hogy egyszerűen csak teleszívjam a mellkasomat azzal a szarral ami egyébként itt van körülöttem, korlátlan mennyiségben. Hülyeség, igenis fizetni kell ezért is én pedig túl sokkal tartozom ezért ez a jussom.
	A fájdalmak közepette, miközben megbomlik az elmém csak dühöt érzek. Számtalan miérttel nézem a plafont, sok elméletem van, valahol mindegyik igaz, valahol minden tévképzet. A sejtjeim a szélrózsa minden irányába húznak, széttépnek, megbomlanak a kötések. Csoda, hogy eddig kibírtam az elviselhetetlent, erős vagyok, de gyenge, mert már fel akarom adni. Már most, pedig tudom, hogy képtelen lennék nélküle élni.
	Csontjaimban lassú rothadás van jelen. Színtelen-szagtalan, csak én tudom, érzem, érzékelem. Mikor az elme a test ellen fordul, a saját hordozója ellen, hogy a mélybe rántsa. A vége mindig ugyanaz, a porladó semmi. Nyugalom vagy örök bolyongás? ki tudja, de nem könnyíti meg. Nem szépíti, sőt sürgeti, olykor aljas, olykor látványos módon. Elcsúfítja az eleve undorító természeti jelenséget. Megéri? abszolút, legalább érzek valamit. Fájdalmat, dühöt, csalódottságot, gyűlöletet, mást vagy magamat hibáztatom. Nem sok, de valami és már más nem is számít. Már nem. Megyek csendben elmúlni, rohadni tovább, egészen addig míg végre a legyek és a keselyűk végre meg nem érzik azt a valódi enyésző ocsmányt. De csak a valódit érzik meg.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[23. Élőnek érzem magam...kár, hogy nem vagyok az]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1054808</link><pubDate>2013-08-02 11:36:51</pubDate><author><![CDATA[What is my gender?]]></author><description><![CDATA[
	
	Lana Del Rey - Summertime Sadness

	Bármit teszek a napok üresek. Hiába fedem el munkával, próbálok elrejteni, de attól még tudom, hogy üres. Azért mert befestem a poharat nem lesz benne semmi. Mi az ami igazi tartalmat ad? Szubjektív, kinek ez, kinek az, de mindenki tudja, hogy igazából SEMMI. Néha már elviselhetetlenül vágyom valami újra, ezt meg is találom, de csak egy időre. Minden eltelt órával ahogy mindennapi lesz, ahogy megismerem a sekély mélységeket ez is ugyanolyan lesz, mint a többi.
	Úgy csinálok mintha ez az egész jelentene valamit, bármit is, de ezek csak érzések. Nem többek. Csak érzések. Mivel többek más dolgoknál? Miért becsülik őket annyira az emberek?
	Azt hiszem lerohadtak az arcizmaim.
	Töprengtem, sokat. Rájöttem, hogy mások elvárásainak közel sem akarok megfelelni, mint a sajátjaimnak. Tükörbe nézek, magamba ások, de rájövök, hogy rohadt messze vagyok. Akarom én ezt igazából? Lehet, persze rengeteg hátránya volna, viszont az a pár előnye nagyon kecsegtető. Nem hinném, hogy vagyok elég bátor vagy erős. Sosem vagyok eléggé az. Mindig jobb és jobb. Csak araszolok előre és nekem ez a tempó nem elég mert nincs sok időm hátra. Veszett gyorsasággal akarok odavágtatni, olyan hirtelen odaérni, hogy ne legyen időm megfordulni vagy érezni valamit.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[22. Feet don't fail me now / Take me to the finish line]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1051800</link><pubDate>2013-07-27 02:15:26</pubDate><author><![CDATA[Angel]]></author><description><![CDATA[
	
	KoRn - Break Some Off

	- Nézd csak, itt vagyok. Nem hittem volna. - Hosszan sóhajtott miközben óvatosan közelítette meg a sírkövet. Egy elszáradt csokor virágot helyezett elé, majd egy már csontig elégetett mécsest.&nbsp;Megigazgatta a gazokat, mintha csak kósza tincseket simított volna a fül mögé.&nbsp;
	- Csalódtál. Tudom. -&nbsp;Guggolásból törökülésbe helyezkedett el. Zsebéből elővett egy doboz cigit, kihúzott belőle egy szálat majd a gyújtót. - Sokat sírtál, nemde? - Kifújta a füstöt, az ég felé. Egy farkas néma vonítása és leheletének párafelhője. - Aggódtál, értem... - Fejét félrebillentette, úgy figyelte a hideg faragott követ. Alsó ajkába harapott, egy halvány féloldalas vigyorral kivillantotta éles fogait. - Féltél, tőlem... - Elégedetten felnevetett. Feje erőtlenül bicsaklott hátra, kezeivel hátul megtámaszkodott. Bámulta a csillagtalan éjszakát, nézte és látta. Semmi.&nbsp;Még mindig semmi.
]]></description><encoded><![CDATA[
	- Nehezen jön, könnyen megy. Legtöbbször lent, néha fent. - Megvonta a vállát, a fehér szál vége felizzott. - Sosem gondoltad volna, hogy így alakul. Szörnyeteget szültél, hoztál létre és neveltél. Babáztál vele, mint egy normális embergyermekkel. Naiv, túl naiv. - Fejét lemondóan megcsóválta. Sosem tanulsz a hibáidból. Ezért nem számít már neked semmi. Se a napok váltakozása, se az évszakoké. Már nem érdekel se a kikapcsolódás, sem a munka. Semmi vagy. Oda mentél ahonnan jöttél. - Sosem tanultál a hibáidból, a legnagyobbat pedig nálam vétetted. Nézd meg! Nézz rám! - Felröhögött, elpöckölte az izzó darabkát. Előrehajolt, négykézláb nézett farkasszemet a vésett betűkkel. Kezét előrenyújtva megérintette a rücskös, poros felületet.
	- Már nincs kiút. - Ajkaival némán formálta: nics többé. Körbevonaglott a bizonyítékon, erejével lassan ellökte magától a tömböt, meglazult, mozgott, remegett. Még mindig. Mögé került, átölelte, testét nekipréselte. Hideg. Közel hajolva hozzá beszívta dohos illatát, egykoron édes hajának tincseiből áradó rothadó halálbűzt.
	- Miért szültél velem halált? - Vicsorogva hajolt közel hozzá. Elhúzódott. - Még mindig rettegsz igaz? Még mindig zokogsz, undorodsz, gyűlölsz, átkozol... - Karmai eltűntek a nő puha idomainak húsában, megrepesztették kemény kérges bőrét, megtörték a gyenge porcelánpáncélt. Lágy masszát talált ott. A domborulatokról az alsóbb rétegek felé vándoroltak ujjai, játékosan szelték ketté az árkokat. Elhunyt. - Ez az egyetlen dolog amit jól teszel és jól tettél amíg még tehetted. - Megnyalta felsőajkát, felhúzta a bőrt kimutatva rettegett fegyvereit.
	- Nem akartam, hogy sírj, de nem bánom. Sosem bántam. - Szemeit lehunyta, keze eltűnt a fekete lyukban. - Szerettél, de minek? Mérhetetlen fájdalmat okoztál... nagyon-nagyon fáj. - Mélyebbre és mélyebbre furakodott a halovány lüktetés irányába. - Csak egy ártatlan gyermek, szeretni minek? Kíméltél a gonoszságtól. Rejtegettél magamtól, a démontól. - Elkapta, éles körmeit belévájta, érintésével megmérgezte. Lassan elkezde kihúzni a sorvadó vibráló szervet. - Semmi sem igazán jó, senkit sem érdekel igazán. - Fekete lyukból fekete zsugorodott izomcsomó került elő. Ezüstöt íriszei elé emelte, megvizsgálta. Szétesett, kiszáradt, ráfújt és eltűnt. Elhagyta örökre.
	Gyönyöre beteljesült. Lassan felállt, le sem porolta magát. Csak mocskosan, legalább egy valami legyen igazi, valódi ebben az álszent álarcban.&nbsp;
	- Most pedig eljött az én időm. Ezért sikoltozol nem? Nem sajnálom, hogy gyötrelmeket okozok neked. - Válla fölött még lopva hátrapillantott, majd előrefordult, egy lépés. Süllyedt. Lábfeje a talajba süppedt. Engedj! A kő pattogva repedt tovább, éles hangon felvisított. Engedj hát! Még egy lépés. Még mélyebbre. Bele a sötétségbe ami oltalmazóan ölelte, hívta.&nbsp;
	Az utolsó levegővétel, az utolsó sóhaj. Fejét lassan hátraengedte, még egy pillantás a sötétlő égboltra. A szürkeségből fekete képlékeny anyag duzzadt, körbezárta, lassan elnyelte. Tárt karokkal várta, hagyta, teljes békességben, erőtlenül. Bőréhez tapadt, próbált mozdulni, hogy lássa képes lenne rá. Nem. Nincs tovább. A semmi következik és milyen kellemes, békés. Sosem érzett nyugalom árasztotta el. A hangok felerősödtek, elhalkultak, minden összeomlott és megszűnt létezni.


	Eredetileg egy tragédia akart lenni. Az édesanya egyetlen gyermeke embert ölt előtte, végül vele is végzett. Sok-sok év elteltével meglátogatta sírját, majd megindult az őrjöngő embertömeg felé és magával ragadta az áradat. Eljött az ő ideje...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[21. Én csak érzeni akarok valamit.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1051617</link><pubDate>2013-07-26 17:47:29</pubDate><author><![CDATA[Elwen]]></author><description><![CDATA[
	
	KoRn - Kiss

	Minden alkalommal rácsodálkozom arra, hogy az érzések, a helyzetek milyen észvesztően gyorsan változnak. Alig pár nap telt el én mégis heteknek, éveknek éreztem. Itt vagyok, teljesen más felfogással, teljesen üresen és nem értem ezt az egész szarságot. Úgy vélem nem kérek sokat, de ha nem kaphatom meg hát ez van. Küzdhetek érte, de be kell látnom, hogy gyűlölném azt a helyzetet. Más lennék, nem önmagam, az ami undort vált ki belőlem.
	Nem tudom mi igaz és mi nem. Minden változik, megfordul, összezavar. Valahol élvezem. Nem tudom mit higgyek, a plafonon járkálok. Néha úgy érzem nincs értelme, aztán rájövök hogy valóban nincs. Ez a szép, csak adj egy kis jót, adj egy kis sötétséget a fény után. Örülnöm kéne, de képtelen vagyok rá. Szomorúnak kéne lennem, bűntudatot éreznem, de csak akkor lüktet a vér az ereimben, csak akkor vagyok igazi, akkor élhetek egy kicsit.
	Valahol irigylem az embereket, az élőket, valahol pedig szánom őket. Vakok, de mi van ha én vagyok az? Ó nem, biztosan nem. Én látok és a tudás hatalmas teher, megöli a boldogságot, az örömöt. Megéri? Megválaszolatlan kérdés, talán igen. Ha félreteszem az irigységet, csak erő marad, hidegség. Igen, teher, de édes ez a fájdalom. Képes vagyok elviselni, amíg lehet és tovább is. Lássuk a további akadályokat, hogy miként alakul ez a történet! Érdekes lesz, kihívás, izgalom. Talán, de valahol mégsem. Tudom, hogy sikerülni fog, mert én úgy akarom, az utána lévő élet pedig rejtelmes. Ez biztonságos, az ijesztő. A fene belém! Imádok félni...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[20. Én sem értem igazán. Feketelyuk.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1048941</link><pubDate>2013-07-21 13:13:56</pubDate><author><![CDATA[Darkness]]></author><description><![CDATA[
	
	Malice in Wonderland - Maditation

	Itt ülök a sötétben, hallgatom a fejemben szóló dallamokat, a tompa ritmusokat. Nem gondolok sok dologra, pár groteszk ötletet hagyok áramolni. Képes vagyok elmerülni bennük, belesüppedni a masszába. Képes vagyok rá, mert kevés van, mert most megálltam és nézem őket, látom is őket. Arra gondolok, hogy fáj minden leütött betű. Remeg a kezem, ég a bőröm, a húsom fáj és mégis jól vagyok. Jobban, sokkal jobban, mint általában. Olyan kevésszer adatik meg ez a lassú, békés pillanat. A lángok nem égetnek belülről, nem tombolok, vicsorgok, ütök, harapok. Tényleg nyugodt vagyok ez pedig nem fogható semmi földi örömhöz. Igazi ritka kincs és élvezni fogom minden pillanatát. Többet akarok. Persze tudom, hogy akkor nem volna olyan értékes, nem lennék érte olyan hálás, de talán nekem is és a környezetemnek is jobb volna. Talán ez csak egy rossz kifogás, mert tudom, hogy semmi sem fog változni. Nem számítanak a Mi lenne ha dolgok. Nem, nem számít mert nem az van és nem is lesz az.
	Felemészt az egész és azt hiszem ez jól van így. Csak hallgatok, becsukom a szemem és látok, nem küzdök, hagyom folyni az eseményeket, haladni az időt én pedig egy helyben maradok. Álljatok meg egy percre, és érezzétek ti is a semmi gyönyörét.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[19. Véres ejakuláció]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1048794</link><pubDate>2013-07-21 01:23:56</pubDate><author><![CDATA[Perrrfect]]></author><description><![CDATA[
	
	Korn - Daddy

	Ez csak egy teszt-díj izé-mizé, nem normális blogbejegyzés. Na nem mintha eddig normális bejegyzések lettek volna. Csupán a vicc és az Elwen hatás kedvéért kitöltöm, de nem küldöm tovább. Mwhahaha ördögi tervem végre beteljesülhet.

	Szabályok: Hmm? Leszarom. (fantica)
	1. Hogyan reagálsz, ha kora hajnalban felkeltenek?
	Átváltozom She-Elwenbe (Ez a She-Hulk level upja) és ölök. Csúnyán. Részletezzem?
	2. Milyen állatot tartanál otthon legszívesebben: láma, liba vagy bölény?
	Öööö. pockot. :D Láma-liba-bölényt ˇˇ Nem tudom, amelyikkel jobban lehet kötekedni.
	3. Sprite vagy Fanta? :D (okosan, csak okosan...)
	Még szép, hogy Sprite. Bocs fanta, te itt csak második lehetsz. :|
	4. Milyen karaktertípust kedvelsz legjobban a könyvekben, filmekben, szerepjátékon?
	Egyiket sem. :D Elwen mindenkit utál, mert ha cunci, aranyos, pozitív akkor azért mert reggel napfényt sírva ébred, ha badass, erős, akkor meg mi a ... francot képzel magáról, mert csak Elwent illeti meg ezen jog. :| Mindenképpen a hallgatag, rohadék pasikat bírom. Om nom nom nom Watermelons.
	5. Otthonra zokni vagy papucs?
	Zokni. *suttogva* Vele csalom meg legkedvesebb szeretőmet az Ágyat. :| Tudom egy szutyok némber vagyok.
	6. Mi volt a legnagyobb "bűnöd" kisgyerekként?
	I guess madarat fojtottam a vízbe. Nem tudom, gondolom, bár már akkor is egy rohadék manipulátor voltam szóval nehéz választani a sok közül. c:
	7. Ha egész napos programot kell választanod egy nyári napra, a kalandparkot vagy az élményfürdőt választod? Miért?
	Kalandpark, mert az királyabb. Miért? Kalandpark, simán lehet huszárkodni és embereket bántani. Kell ennél több?
	8. Könyv vagy film?
	Nem összehasonlítható &nbsp;a kettő, de én a könyveket részesítem előnyben, a filmek általában háttarzajként funkciónálnak amíg szókeresőzöm.
	9. Mennyi időt töltesz tévénézéssel? Miért annyit, amennyit?
	Semmit, csak búg, hogy elnyomja a beteg hangokat a fejemben,&nbsp;
	10. Melyik karakterem az, amelyik a legszimpatikusabb neked? Indokold ˇˇ.
	Lilith mert egy rohadt gennyláda, mindenkinek keresztbetesz ÉS dugható. :o
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[18. POOOOOORN]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1047178</link><pubDate>2013-07-17 18:51:32</pubDate><author><![CDATA[pornstar]]></author><description><![CDATA[
	
	Maximum the Hormone - What's up, People!

	Nem is tudom, ez a nap olyan remekül kezdődött sok kellemetlenségtől eltekintve. De most, most, hogy végre itt vagyok a bejegyzésnél valahogy minden elcsesződött. Már megint nincs rendben velem valami, ingerült lettem és kimerültnek érzem magam. Persze az mellékes, hogy egyik nap sem csinálok semmi értelmeset mert egy kavics is több morállal rendelkezik nálam.
	Rájöttem, hogy rohadtul utálom és unom ezt az egészet.&nbsp;Mindenki ugyanazt műveli.&nbsp;
	Nem vagyok különleges, uncsi ifjonc csupán, lehordom magam a sárgaföldig, de mindezek alaptalan hülyeségek, mert igazából nem vagyok kiállhatatlan és azért nem mondom magam egyedinek, mert kurvára szerény vagyok. *ellovagol egy vérunikornis hátán miközben cuki kiskutyákat rajzol* Azt várom, hogy az önbecsülésemet simogasd, egyébként olyan gyenge ember vagyok, hogy az igazságot nem is bírom elviselni, ezért próbálom üres szavaimmal kifejezni, hogy ne bánts mert darabokra török.
	Egy badass picsa vagyok, aki mindenkinek megmondja az igazat, de nem a szemébe persze szeretem ezt hangoztatni, mert hazudni már olyan jól tudok. A képmutatás az életem része, nem csak teszem a szépet, de azt is, hogy mennyire kurva jó vagyok pedig belül semmivel sem vagyok jobb azoknál akik reggel felkelnek napfényt és kiskutyákat okádnak a tökéletes falukon lógó tökéletes keresztre. Lázadó vagyok, de nem azért, mert elveim vannak vagy ilyen, csupán minden logikus gondolkodás nélkül lázadozom és elítélem azt aki nem. Fújolom a társadalmat, közben én is ahhoz tartozom csak egy másik hazug rétegéhez. A vélemény csak akkor érdekel ha felhergel további hülyeségekre, csak azok a barátaim akik szépet mondanak rólam.
	Üres vagyok ezért próbálom életem minden percét cuki virágmintás függönyökkel, drága kávézók poharával és rózsaszín bolyhos tollakkal kitölteni. Legnagyobb problémám, hogy romantikus regényem legcukibb párosa nem tud összejönni, mert az egyik egy hülye lotyó a másik egy melldöngölős macsó, aki belült azért mégis lágy. Mindenki cuki belülről, ragacsos pillecukormassza. A divat az nagyon megy, meg az érzések, olyanok túlbonyolítása is amik egyszerűen lebonthatóak egy sajtra.
	A badass picsa másik változata vagyok aki csak rock zenét hallgat, mert badass. Egyébként ugyanolyan üres és jelentéktelen vagyok, de én igazi lázadó. Minden ok nélkül utálok embereket, dolgokat, a társadalmat, az egyházat ezt pedig olyan dolgokkal magyarázom amik engem igazán nem is érintenek. Csak a rock zene, minden egyéb fúj, de nem azért, mert az én ízlésemet nem nyerte el, csupán én büszke rockerszukaként mást nem tartok zenének. Mindenki felett állok, mert nem állok be az átlagos társadalomba, de a rocker társadalomba igen, ami lényegében ugyanaz. Mindent jobban tudok ahogy rocker tömeggyártott pöcsfej ismerőseim is.
	Én vagyok a mindig feketében járó fiú-lány akit sosem érthetnek meg. Mindenki azt mondja meleg vagyok mert olyan lányosan nézek ki, nem értenek ezek semmit. Rózsa, vércsepp, penge, azt sem tudom ezek mi a francok, de a goth példaképeim azt mondták ez gyönyörű. A fájdalmat igazán nem is ismerem, csak magam okozom, mert rohadtul unatkozom, nem mintha ezzel jobban érdekelnék bárkit is. Brühühü.
	Hogy ez mi volt? Remek kérdés, egyszerűen csak felhúztam magam, most pedig én sem vagyok több és jobb a rondán beszélő, lázadó, ítélkező ringyóknál. Bárhova megyek unottan zárom be a lapokat. Ugyanaz. Mindig ugyanaz. Ami kicsit is érdekel beleolvasva ugyanaz. Van ami könnyen behatárolható van ami picit mélységeiben. Én sem vagyok különb, ne értsétek félre. Valahol saját magam kritizáltam. Azért elmondanám, hogy utálom az olyan embereket akik arról beszélnek amiről fogalmuk sincs.
	Ja, egyébként új design van. Nekem tetszik.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[17. A kis szörny azt mondta: megszoptad]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1043963</link><pubDate>2013-07-10 21:21:36</pubDate><author><![CDATA[Fekete Lufi]]></author><description><![CDATA[
	
	Black Light Burns - New Hunger

	*ellibben* Valóban, készül valami. Van valami a levegőben, valami szörnyű. Szörnyen gyönyörű. Izgatottan várom. Sok erőt érzek magamban, úgy vélem valami pusztító érett meg arra, hogy leszakítsák. A láncok legtöbbje eltépve, már csak egy-kettő maradt és az már nem állhatja sokáig utamat. Ha az acélajtót is bezúzza, ha a farkas saját húsát kóstolja, na az lesz igazán vicces. Már várom, várom azt a napot ami egyre közeleg. *vihog*&nbsp;
	Ritka ez a megmagyarázhatatlan jókedv, remélhetóleg ez változni fog, egy időre biztosan. Örvendezzünk és várjunk! Egyébként új design van készülőben, valami kicsit brutálisabb, ez igen visszafogottra sikerült. Most szeretném kicsit jobban megmutatni Elwent, bár azt hiszem eddig sem sikerült rosszul. Igyekszem a jelenlegi hangulatomat tükrözni: perzselő lesz, dühös, pusztító. Mellesleg felkerült pár rajz, készülök még párral, de a lustaság eddig igazán kellemes társaság volt, minden mást hallogatok csak miatta. Azt hiszem ez egy igazi szerelem kezdete. Mindegy, szóval majd valamikor rászánom magam. Majd. Valamikor. *sigh*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[16. What the fuck is this shit? *a tükörképére mutat*]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1042787</link><pubDate>2013-07-08 13:59:51</pubDate><author><![CDATA[Táncoló Ördög]]></author><description><![CDATA[
	
	Blood on the Dance floor - Sexting

	Ez tényleg érthetetlen, bár mit is vártam magamtól? A szeszélyességet velem definiálják.
	Lilike: Ez mit jelent?
	Anyucika: Nézd meg a szótárban!
	Lilike fellapozza a szótáracskát, megkeresi, ujjacskájával rábök.
	Szeszélyes: Elwen *hümmög*
	Szóval remek a kedvem, majd kicsattanok pedig szörnyű éjszakám volt, másfél óra alvás után pedig majd megdöglöttem, most pedig pörgök. Elwen, mi a jó franc van veled? Lázas vagy? Lubickolok ebben a groteszk kis világban egy torz vigyorral arcomon. Kellemes, édes, picit fájdalmas, de ettől sokkal jobb. c: Most nagyon önmagam vagyok, azt hiszem ez az energikus, magabiztos, akkorismegcsinálomrohadjálmeg Elwen az igazi Elwen. Igazi? Nem igazi? Hmm. Ki tudja, talán csak egy része nekem, az érme harmadik oldala.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[15. Csak egy kevés válium]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1041778</link><pubDate>2013-07-06 11:49:42</pubDate><author><![CDATA[Madness - Sadness]]></author><description><![CDATA[
	
	Immigrant song

	Azt hiszem tényleg túlzottan instabil vagyok. Egy kis szellő is elegendő ahhoz, hogy a kötélen egyensúlyozva kitérjek. Jobbra-balra. Jobbra-balra. Érdekes dolog ez az egész. A pozitívumhoz olyan sok kell, idővel egyre több, törékeny, egy óvatlan mozdulat mindent lerombolhat. A negatív aljas, mélyen gyökeredzik, egy kis szikra is elegendő kiváltásához, nehéz elpusztítani, terjed, növekszik, féreg módjára mozog, járatokat ás és mérgező, mint egy kígyó marása. Furcsa dolgok ezek, nem logikus vagy mégis? Talán értékesebbé válik az előbbi, de miért ilyen nehezen kipusztítható az utóbbi? Undorító egy kór, valahol mégis csodálos. Gyönyörű, felháborítóan erős. *kacarászik*
	Lássuk csak. Feszegessük a mélység határait! Nézzük meg meddig mehetünk el!
	"A halál angyallá tesz mindannyiunkat, és szárnyakat ad hollósima vállainkra."
	Nem félek, nem félek, mert nincs mitől. Nincs, mert nem létezik nálam szörnyűbb dolog e világon.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[14. Megnyugtató agónia]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1040836</link><pubDate>2013-07-04 09:41:10</pubDate><author><![CDATA[Cannibal Princess]]></author><description><![CDATA[
	
	Cannibal Corpse - Post Mortal Ejaculation

	Kimerítő volt ez az egész. A pihenés lett volna a lényeg, a sebek ápolgatása, gyógyulása, de nem így történt. Mélyebbre taszított ez az egész, kezdhetek mindent elölről. Kimerítő. A bal oldalam megint sajog, egy aljas kis féreg rágja csontomat. Remeg a kezem. Roppan az elmém, összeszorul a mellkasom.
	Nagy levegő. Beszív. Kifúj.
	Nézem a mennyezetet és érzem, hogy darabokra szakadok.
	Nevetséges. Gyenge. Szánalmas.
	Az emberek miért várják el, hogy beszéljek amikor nem hallják meg a szavaimat? ezek után ne csodálkozzanak, ha örökre elhallgatok. *morog* Nehéz gépelni, összeszedetten gondolkodni, minden nehéz, de ezen is túl leszek. Idő kérdése. Túl kell lennem rajta, csak egy mélypont a sok közül.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[13. Burn them all!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1036400</link><pubDate>2013-06-24 15:47:08</pubDate><author><![CDATA[You are a product of fear]]></author><description><![CDATA[
	
	Rob Zombie - House of 1000 Corpses

	You cannot destroy me.
	I destroy me.
	Dühös vagyok. Dühös, mert azt érzem minden szó ami elhagyta a számat felesleges volt, vagy ha nem, csak fegyverül szolgálnak másnak. Bárcsak ne tudnák azt amit, bárcsak ne láttak volna semmit.
	Nem vagy normális. Ezt kezelni kell.
	Utálom, hogy mindenki érzelmeket akar kicsikarni belőlüm. Nem kötelességem senkit szeretni. Önző és számító vagyok, sokszor azért hazudok, hogy jobb legyen nekem, hogy megkapják amit ők vártak. Igen megteszem, de csak magam miatt. Nem érzek semmit és ez baj, mert muszáj volna, mert ők kötelezővé tették.
	Elfogadhatatlan.
	Én nem akarom senki felé azt mutatni, hogy minden az átlagos értelemben véve rendben. Csak másoknak fontos, hogy beilleszkedjenek. Egy egyedek legyenek a milliónyi sorból. Nem jelent semmit.
	Tudtam, hogy ez lesz, nem értik majd meg, ezért nem akartam, hogy bármi közük legyen az ügyhöz. De eljött ez is. Hányszor adódott alkalom, hogy észrevegyék a nyilvánvalót. Nevetséges, de nem várok el tőlük túl sokat. Csoda, hogy most észrevették. Lehet, hogy velem van a baj, én vagyok a rossz, de szerintem nem. Szerintem helyes amit csinálok, nekem jó, élvezem, ők pedig csak mártíromságuk miatt művelik ezt a hisztit. Ezt tanulták, szegénykék gondolkodni nehéz volna.
	Orvoshoz viszlek.
	Neked szar? Neked rosszul esik? Végülis, én is azt hazudom neked, hogy szeretlek miért várnám el, hogy megmond, hogy ez mind csupán a sajnálat része. Sajnálj, igen, tedd ezt, mert egy nyomorult kis féreg vagyok. Büszke lehetsz magadra. Elegem van, már sokadjára lett elegem. Tökéletesnek képzeled magadat, engem és mindenki mást pedig képtelen vagy elfogadni, örülni neki, szeretni. Miről beszélünk itt? Kötelességem megadni a tiszteletet? Nem, ez faszság, de megadom, ha azt érzem, hogy viszonozzák.&nbsp;
	Nem. Takarodj! Kuss! Csendet! Nyugalmat!
	Nem vagy a legjobb, sőt még jó sem vagy. Már nem hazudhatsz magadnak, igen ilyen vagyok, de nem fogsz megváltoztatni. Előbb verjenek meg, zárjanak be, de nem fogok változni, miattad pedig végképp nem.
	Neked rossz, én pedig...én pedig kiakadtam.
	Kit érdekel?
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[12. Gyerünk, repesszük az artériát!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1032812</link><pubDate>2013-06-15 14:03:18</pubDate><author><![CDATA[Killjoys]]></author><description><![CDATA[
	
	My Chemical Romance - Na Na Na

	A csütörtöki napom nem úgy sikerült ahogyan azt elterveztem. Jól indult, sőt mit böbb tökéletes volt, aztán képszakadás és már csak annyit fogtam fel a világból, hogy könnyes szemeimet törölgettem, egy pali kezét fogtam, miközben a fűben feküdtek és próbáltam kitisztítani az elmémet. Eleinte minden sötét volt, homályos, lassan aztán csak kirajzolódtak a faleveleke, felfogtam mi történik. Még mindig érzem a hányás szagát. Aztán amilyen gyorsan jött a képszakadás Elwen olyan gyorsan ment át spártai harcosba, csupán akaraterővel képes volt összeszedni magát. Hazajutott, szerzett pár gusztustalan rémemléket, szerencséjére ennyivel megúszta.
	Szánalmas volt, nevetséges, de úgy tűnik kellett. Ettől a fertőtől amire rég vágyom tisztább a lelkem, nyugodtabb vagyok, mert végre megszereztem azt a visszataszító dolgot amit akartam. Igen, nálam egészen más jellegű dolgokra van szükség, nem egy kellemes délutánra egy teaházban. Túléltem, kitisztultam, saját lábamon jöttem haza aztán én kezdtem el aggódni drága lányomért.
	Minden akadályt sikeresen vettem, azt hittem ettől boldogabb lesze, de nem. Megint üres az életem, jobban, mint előtte. Kellett az a nap, kiszakadni a megszokottból, társaságban tenni azt, ha pedig jól megy jövőhéten is megismétlem. Sajnos érzem a hatását, a hétköznapok még egyhangúbbak, mint előtte, még kevesebb kedvem van mindenhez. De se'baj, csak megyek előre, mást egyébként sem tehetek.
	&#8220;If I look back I am lost.&#8221;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[11. Mint a kurva élet...szaft nélkül, szárazon, hogy mocskosul fájjon.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1031837</link><pubDate>2013-06-12 15:39:55</pubDate><author><![CDATA[Queen of Hearts]]></author><description><![CDATA[
	
	Marilyn Manson - The Reflecting God

	Sokszor kérdezem magamtól, hogy lehetek ennél is betegebb? Eddig azt hittem nem, de rájöttem, hogy mégis. Változok, különösen észvesztő tempóban, látom, érzékelem, de nem akarok kiszállni a szerelvényből, mert élvezem. jó vagy rossz ez? Nekem jó, másoknak rossz. Még mindig nem érdekel senki magamon kívül. Azt hiszem csak most kezdek igazán beteggé lenni. Olyan remek érzés, mintha kétezer évnyi szunyókálás után most ébrednék fel és teljesednék ki.
	Megint a lusta korszakomat élem, meg a leszarok mindent. Ma sört ittam a suliban, kémia előtt és után. A tekert cigi nem tetszik annyira, nem olyan finom. Fékporos manccsal pattogatott kukoricát tömök a pofámba és közben azon gondolkodom, hogy úgy ennék emberi húst. &nbsp;Már megint összefirkáltam a kezem, erről le kéne szoknom, mert csak. Bibis a térdem, jujszíh. Még mindig megbámulnak és messze elkerülnek az emberek. Átmentem mindenből, megyek és szétcseszem magam és az agyam. Már várom a pénteki évzárót, jelképes koccintással sörrel. Nyami.
	Nem tudom mi van velem, de nagyon élvezem.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[10. Zörögtek a láncok, csattogtak a szegecsek.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1031022</link><pubDate>2013-06-10 03:56:21</pubDate><author><![CDATA[The Big Bad Wolf]]></author><description><![CDATA[
	
	Slipknot - Spit It Out

	Gyűlölöm amikor ennyire ostobának néznek. Mintha nem tudnám, mintha nem hallanék semmit, teljesen vak lennék. Bosszant, hogy ennyire lebecsülnek, amikor okosabb, értelmesebb és rengeteg szempontból érettebb vagyok náluk, ami kicsit gáz ha azt vesszük, hogy több, mint húsz év különbség van köztünk. Elkeserítő és szánalmas, amikor hozzám fordulnak problémáikkal, hogy oldjam meg, mert ők képtelenek rá. Ennyire ne legyen valakinek csökevényes az agya.
	Mennyivel felettük állok, ez annyira mókás, csak nevetni tudok rajtuk. Sajnálom is őket, biztos rossz így élni, bár a tudatlanságuk olyan mértékű, hogy ennek tudatában sincsenek.&nbsp;
	Mostanában álmatlanság gyötör, eddig is volt rá példa, de most különös gyakorisággal. Nem vagyok fáradt, vagy hát nem érzem magam annak, ezért nem is zavar túlzottan, egyelőre jobban leköt, hogy kigyógyuljak ebből a kórságból.&nbsp;Maga a tudat, hogy ez nem volt ilyen súlyos ez picit szokatlanná teszi a dolgot, persze ez is olyan kellemetlenség amivel együtt tudok élni. Kevesebb időt pazarlok el, több mindennel tudok foglalkozni. Csak ne kapcsolna ki az agyam. Egyszer már előfordult, hogy ültem a gép előtt és egyszerűen képszakadás. Egyik pillanatról a másikra, nem olyan volt, mintha kényelmes tempóban az álomvilágba (vagy hova) úszkálnék. Hirtelen lett sötét minden, mint amikor kikapcsolják a TV-t. Először másfél-két óráig történt ez, úgy tértem magamhoz mintha mi sem történt volna. Ugyanabban a testhelyzetben, fogtam az egeret, néztem a már akkor elsötétült monitort, a különbséget csak akkor vettem észre amikor az órára néztem. Mint egy hosszúra nyúlt pislogás, teljesen tompa érzékekkel. Az agyam akkor mégis kapcsolt, mert fontos dologról volt szó, szerintem érezte, hogy elég hosszú ideig mellőzte ezt, így kilökött az ébrenlét felé.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[09. Lüktet az elmém. Reped a koponyám.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1030382</link><pubDate>2013-06-08 14:20:46</pubDate><author><![CDATA[Reccs]]></author><description><![CDATA[
	
	The Pretty Reckless - Where Did Jesus Go?

	Néha még engem is meglep hideg közönyöm, egyszerű ürességem. Tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, látom másokon, hogy mi a normális. Őket megviseli, ha csak kis mértékben is egy szívüknek fontos ember eltávolodása/elvesztése. De engem nem. Nem értem az okát, nem érzek bűntudatot, csak olyan szokatlan idegenséget, egy pici feszengést, hogy már megint valami baj van velem.
	Selejt darab. Hibás gépezet. Vissza a futószalagra, nyomás a szeméttelep szokatlan példány!
	Nem visel meg, kicsit sem. Az életem folyik tovább a megszokott medrében és ugyanúgy foglalkozom apró cseprő problémáimmal, mint eddig, csak nélküle. Mikor vele voltam kicsit kevésbé voltam magányos, kedveltem is, de mivel ez a távolodás nem volt hirtelen jelenség, ezért valahogy fel sem tűnt. Megszokta a szervezetem.
	Mindig ez történik. A történelem rendszerint megismétli magát. Megkedvelek egy/pár embert és jön egy nehéz időszak, majd eltűnnek. Mind eltűnnek.&nbsp;
	"Magam vagyok. Üres csönd-ágon leng szivem. Mint az űr fekete ágain a csillagok."
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[08. Senkit sem fog érdekelni ha meghalsz, mert már halott vagy.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1029963</link><pubDate>2013-06-07 15:40:54</pubDate><author><![CDATA[Living Dead Girl]]></author><description><![CDATA[
	
	Buckcherry - Gluttony
	Néha a képek többet mondanak. Meg mert csak...
]]></description><encoded><![CDATA[
	
	
	
	
	
	
	
	
	
	
	
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[07. Egy másik halál kezdete.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1029846</link><pubDate>2013-06-07 06:33:55</pubDate><author><![CDATA[Elwen & A Füstben Rejlő Démon]]></author><description><![CDATA[
	
	Hollywood Undead - Bullet

	Hát a tegnapi nap sem olyan volt, mint amilyenre számítottam. Mindegy, nem gondolok bele többet a dolgokba, mint amennyi várható tőlük.
	Mostanság rászoktam a kátrányrúdra. Undorító. Szerintem is, de valahogy mégis csábító. Hívogat. Szerintem az egészben az a legjobb, hogy majdnem minden szálat meg tudok számolni magamon. Nem tudom ezt abbahagyni. Egyébként hányingert keltő, gyűlölöm, de ez az egy mozdulat feledteti az összes többi negatívumot. Csak egy mozdulat.
	Az egészhez valamiféle érzés, hangulat kapcsolódik, a többi jelentéktelen dolog hátrébb kúszik. Nem nyugtató, semmi sem jobb tőle, ha csak a szokásos részét tekintjük. Ha pedig Elwen szemével nézünk rá valami egészen más, varázslatos. A szürke füst, ez is csak egy lassú enyészet.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[06. Amikor Elwen fizikailag is megbetegszik.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1029490</link><pubDate>2013-06-06 07:37:42</pubDate><author><![CDATA[Mistress]]></author><description><![CDATA[
	
	Arch Enemy - Cruelty Without Beauty

	Annyira tipikus, hogy amikor a legjobban kéne teljesítenem, odatennem magam akkor betegszem meg. Ugye iskolába muszáj menni, mert nem egy tantárgyból állok kétesre, ez pedig nem maradhat így, mert sok minden függ tőle. De hát levegőt venni nem tudok (pozitívum, hogy addig cigit szívni sincs gusztusom), órán figyelni egyenesen lehetetlen. Persze ez kihívás, úgy fogom fel és eddig sikeresen teljesítettem. Tegnap értem el a tűréshatárom szélét, hiába a határok feszegetése túléltem. A probléma, hogy ma jobban vagyok ugyan, de mindenből ma kell a legjobban teljesítsek.&nbsp;
	Ideges vagyok, természetesen, tényleg sok múlik ezen, kb minden. Matekkal kezdünk, abból egy hármas minimum kéne, aztán folytatjuk törivel amiből jó pár ötös, végül fizikával szintén minimum hármas, majd angollal ahol minimum négyes kéne a jobb jegyért. Problémás, de már ott tartok, hogy legyek túl rajta. Persze szünetekben bele kell húznom, de csak azt várom, hogy vége legyen. Ha jól sikerül, ha nem.
	Egyébként két teljes napom arról szólt, hogy hangos könyörgéssel térdeltem a porcelán pap elé és gyóntam meg a bűneimet. Elwenről-magyarra: kihánytam a belem is. A zombiapokalipszis első hírnöke is lehetnék, hörgök, vonszolom magam, folyik belőlem a nyál, genny (nem kell rosszra gondolni), lassan reagálok. Ezzel a kórsággal rég szenvedek és csak most mutatja jelét annak, hogy kezdi feladni, már komolyan azt hittem, hogy sikerült kifejlesztenem a T vírus kicsit lassabb változatát. Na mindegy, majd angolon várom, hogy a tanár értetlenkedjen, mert Painhez hasonlóan felismerhetetlen a beszédstílusom.&nbsp;
	Fogytam másfél kilót. Betegség, stressz meg egyebek. Mostanság nem is edzettem. Na se'baj, ha ezt letudtam annyi csokit tömök majd magamba (felül) ami emberileg felfoghatatlan.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[05. Fogd be a pofát mikor gondolkodni próbálok!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1028627</link><pubDate>2013-06-03 17:59:22</pubDate><author><![CDATA[Murder Machine]]></author><description><![CDATA[
	
	Avenged Sevenfold - Nightmare

	Bármit teszek és mondok, minden cselekedetem és gondolatom rémületet kelt. Az emberek aggódnak, elgondolkodnak, megrémülnek. Tudják, hogy valami nincs rendben, de nem zavar. Elszeparálnak, mutogatnak, mint valami cirkuszi majmot, nem vagyok több pár ijesztő példánál amit részegen elmesélnek a haveroknak. Nem érdekel, ez így jól van. De tudják, hogy baj van, hogy ez így nem jó. Tagadják.
	Itt leszek ideges. Van aki nem mondja ki, elrejti magában és észre sem veszi. Mintha sosem történt volna meg. Ösztönös védekezés az elme részéről, nincs vele semmi gond. De amikor hazudnak. Az álszent minden rendbenség felhúz. Mosolyognak, kedvesen szólnak hozzám, mert félnek, közben azt mondják: Minden rendben. Nem, semmi sincs rendben, ezt te is tudod, ne próbáld meggyőzni magadat erről.
	Elbújsz előlem és úgy mondod, közben azt hiszed nem hallom, nem tudom. De Elwen mindent hall. Hallottam minden szavadat, minden elkeseredett gondolatodat, minden kétségbeesett néma sikolyodat. Ez pedig jobban dühít. Sokkal jobban, mint mikor nap hosszat veszekedtünk, minden apró mozdulatomban a hibát kerested. Meg is találtad, mert egy eszköz voltam a dühöd számára, de ez fordítva is. De már késő. Késő mindent helyrehozni, mert nem lehet, mert félsz ettől a kevéstől is és még az igazság nagy részét nem is tudod. Akkor rettegnél és zokognál csak igazán.
	Én sem voltam tökéletes, sajnálom, hogy a lehetőségedet rám fecsérelted, de hidd el te is sokat közrejátszottál benne. Talán én is jobb lettem volna, más, mint ami most vagyok. Veled ellentétben engem nem tört össze az igazság, én sok mindent túléltem már. De te csak próbálj hazudni magadnak, nekem viszont soha.
	A lehetőséged elszállt, sírj csak utána, de nem fogom visszaadni. Nem leszek ezért mást, mint aki. Nem leszek egy baba a polcodon, a díszes kollekciódban, mert én saját gyűjteményt akarok.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[04. She seemed so sad. I've decided to give her a smile that will last forever.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1027792</link><pubDate>2013-06-01 17:35:14</pubDate><author><![CDATA[Blood Countess]]></author><description><![CDATA[
	
	Korn - Ass Itch

	Örömmel hirdetem, hogy tervemet, miszerint felrakom a rajzaimat részben megvalósítottam. Azért részben mert csupán ezért nincs kedvem papírhalmokban búvárkodni, meg már meglévő lefotózott rajzokat lusta vagyok felrakni. Majd idővel, ha megint kedvet kapok. Mindegy, pár darab (azt hiszem 4-5?) fel is került, ez a részleg a Farkaslak menüben van elhelyezve, ami mérsékelten átalakult, illetve átgondoltam egy picit. Láthatóak majd a későbbi, várható tervek is. Vicces, hogy úgy beszélek ezekről, mintha profi lennél és több száz ezres rajongó tábor várná az alkotásokat, amikor a kutyát sem érdekli.
	A bejegyzést szombaton írom, mert most van időm, de vasárnap (2013.06.02.) fogom közzé tenni. A vasárnapok nálunk mindig cseszett szar napok, ezért is gondoltam, hogy ma letudom. Nem tudom, amellett, hogy bizonytalan az időbeosztásom, meg váratlan munkák bukkannak fel, amit utálok, mert nem én irányítom az eseményeket és nem én tartom kézben őket, valahogy felkelek és szar. Talán mert tudom, hogy holnap hétfő. Hmm
	Hullának érzem magam, kimerültnek, nem feltétlenül azért mert olyan sok mindent tettem volna - bár magamhoz képest igen, ami komoly előrelépés - hanem mert olyan fáradt az elmém. Hmm, ez de idétlenül hangzik. Se'baj, még kis ideig ki kell tartani, aztán jöhet a jól megérdemelt lazulás. Jobb esetben. Remélhetőleg. Elwen bizakodó és akaratos, akkor is az lesz amit ő szeretne. Pont. Bízzunk a hihetetlen akaraterőmben. :D
	2013.06.02. 10:19
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[03. Üzenet Elwennek: a kés a maciban van.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1027624</link><pubDate>2013-06-01 10:47:17</pubDate><author><![CDATA[I'm cold-hearted and evil.]]></author><description><![CDATA[
	
	Mudvayne - Dig

	Úgy határoztam, hogy a tanulás mellett kicsit alkotok. Igaz a tanulásig még nem jutottam el, de semmit nem sietek el. Jobb később, mint terhesen, ahogy Simon is mondta. Ma igazán gondolkodó kedvemben vagyok, szóval érdekes művekre lehet majd számítani tőlem, persze amíg meg nem unom a firkálgatást. Ugye ezt egy sima füzetbe művelem, egyszerű kis A/5-ös lapokon fekete tollal, már egy ideje. Direkt erre vásároltam, már egy részét el is használtam, születtek igen érdekes alkotások is. Úgy döntöttem, hogy majd idővel feltöltögetem őket, persze majd ha több dologgal is tudok szolgálni. Sok lapot elhasználtam, de ebből mások is használtak el párat rajzolásra, valamint nem mindegyik értékelhető, a legtöbbjük nem való semmire. Amit méltónak találok azt majd kirakom valahova. Mondjuk valami képtárba. Hmm. Egy kis ízelítő fent látható, mai szerzeményem, ehhez majd társul egy kisebb Red Riding Hood sorozat is.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[02. My idols are dead and my enemies are in power.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1027402</link><pubDate>2013-05-31 18:16:45</pubDate><author><![CDATA[Fenevad]]></author><description><![CDATA[
	
	Mushroomhead - Burn

	Mint látható a honlap átalakult, erről szerettem volna írni. Nem csak külsőben, picit az elrendezésben. A blog össze bejegyzése törölve lett, mert úgy vélem mindegyik hulladék volt. Illetve nem mindegyik, azokat lementettem ha valami használhatót szeretnék faragni belőlük. Nem teljesen szenny gondolatok, csupán egyszerűek, írtam mert muszájnak éreztem.
	Egészen más jellegű lesz mostantól elwen.gp. A blog bejegyzésekbe igyekszem majd saját kis műveimet becsempészni, meglátjuk mennyi időm lesz rajzolni, írni, mindenesetre sikerült már pár darabot felhalmozni. A lista majd bővülni fog, a fejemben van egy jó ötlet, de nem visz rá a lélek a megalkotására. Na, de majd azt itt mindenképpen bemutatom. Csak ne felejtsem el, csak ne felejtsem el... *jegyzetel*
	Nem tervezem hosszúra, egyetlen bejegyzésnek sem ez lesz a célja, mostantól, nem mintha eddig sikerrel jártam volna. Egy szeletke Elwenből és ez egyre inkább nehezen megemészthető, tehát saját felelősségre. Hmm, gondolkodom azon is, hogy a galéria ötletét ne vessem el teljesen, csak alakítsam át. Meglátjuk, az irományok részleg is bővítésre szorulna, na majd ha vége ennek a nagy hajtásnak. Ezt a veszett időszakot át kell vészelnem, aztán kicsit jobb lesz egy ideig, aztán megint nagyon szar, sőt szarabb.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[01. I'm glad I'm dead. I'm glad It's over.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35204631&amp;postid=1027085</link><pubDate>2013-05-30 20:10:41</pubDate><author><![CDATA[Zombie-Prostitute]]></author><description><![CDATA[
	
	The Pretty Reckless - Panic

	Nincs is jobb, mint reggel arra eszmélni, hogy korán van, lustizni egy kicsit, majd venni egy forró fürdőt és a gép előtt elszívni egy cigit. Nincs is jobb hihetetlen idegeskedés után végre nyugodtan hátradőlni. Nincs is jobb, mint hulla fáradtan hazaérni, megkönnyebbülten hátradőlni a székben, majd bekapcsolni valami agyszaggató zenét és arra tombolni egy jót. Nincs is jobb, mint előásni régi képeket, újakat csinálni, eltöprengeni a múlton, jelenen, jövőn. Nincs is jobb elmerülni egy kicsit pár hobbi szintű feladatban, majd ezek után hagymás, szalonnás rántottával zárni az estét fél tízkor. Igen, Elwen egy éjszakai állat, ez táplálkozási szokásából is remekül megfigyelhető.
	Apró örömök, már csak ezek maradtak, sokszor gondolkodom azon, hogy megéri-e. Csupán ennyinek élni. Eltűrni a sok szart, belerokkanni a fájdalomba pár tűnékeny, törékeny pillanatért amivel a seggemet sem tudom kitörölni. Változtam, rövid idő alatt sokat, vagy ez megint csak a bipoláris korszakom egyik lefelé ívelő szaka, nem tudom. Változtam, sokat, rossz irányba, az oka ismeretlen számomra.
	Dühös vagyok, keserű és őrült. Egyre többször kapom a pofámba, hogy menjek szakemberhez, mert ez az állapot nem normális. Nem normális, de semmi probléma, hogy már öt éve ezzel az állapottal kelek, fekszem, élek és ezt kurvára nem lehet irányítani. Ez erősebb mindennél. Gyógyszerek, önkontroll, minden szó és cselekedet semmi. Hiába mondom azt, hogy rossz, ha azt érzem, hogy ez jó. Igen, lassan megveszek, szerencsére most a kevésbé látványos, illetve a kisebb lángon égő szakaszához értem.
	Nyissuk hát ezzel az oldal egy új fejezetét. Legközelebb majd a blog sorsáról is ejtek szót, illetve felfirkantom jövőbeli terveimet, teendőimet, inkább magamnak, mint másoknak, mert az agyam, mint egy szita.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
