Marilyn Manson - The Reflecting God

Sokszor kérdezem magamtól, hogy lehetek ennél is betegebb? Eddig azt hittem nem, de rájöttem, hogy mégis. Változok, különösen észvesztő tempóban, látom, érzékelem, de nem akarok kiszállni a szerelvényből, mert élvezem. jó vagy rossz ez? Nekem jó, másoknak rossz. Még mindig nem érdekel senki magamon kívül. Azt hiszem csak most kezdek igazán beteggé lenni. Olyan remek érzés, mintha kétezer évnyi szunyókálás után most ébrednék fel és teljesednék ki.
Megint a lusta korszakomat élem, meg a leszarok mindent. Ma sört ittam a suliban, kémia előtt és után. A tekert cigi nem tetszik annyira, nem olyan finom. Fékporos manccsal pattogatott kukoricát tömök a pofámba és közben azon gondolkodom, hogy úgy ennék emberi húst.  Már megint összefirkáltam a kezem, erről le kéne szoknom, mert csak. Bibis a térdem, jujszíh. Még mindig megbámulnak és messze elkerülnek az emberek. Átmentem mindenből, megyek és szétcseszem magam és az agyam. Már várom a pénteki évzárót, jelképes koccintással sörrel. Nyami.
Nem tudom mi van velem, de nagyon élvezem.