Black Light Burns - Coward

Huh, egy kicsit összezavarodtam mire idáig elérkeztem. Számtalan érzés és gondolat futott át rajtam, de a konkrét gyilkolás részén már túl vagyok. Lecsillapodtam, szerencsére, bizonyos szempontból örülök - nem fogok egy kést és ölök amíg lehet - viszont a mostani viszonylagos békének ára van. Összességében jó ez így, lesz időm felkészülni rá.
Elég húzós ez az év, mit ne mondjak azt hittem könnyebb lesz, de meglehetősen elégedett vagyok magammal. Eddig sikerült vennem az akadályokat, most érzek egy kis visszacsúszást, ezt még késleltetni kell a kritikus pont utánig, aztán lazítani egy kevéskét. Eddig viszont nem rossz, persze Elwen ne bízd el magad. Még nincs ám vége.
Ma a körülöttem kibontakozó káosz centrumában megállva, csendesen merengtem az emberi természetről. A jellemről.
Én magamat kettő (vagy három) részre szoktam osztani. Persze ez nem is olyan könnyű, vannak gyökerek, áthajlások, a körvonalak nem tiszták, vannak azonos homályos foltok. Nehéz. Nem fejteném ki túlzottan, hogy nálam ez hogyan is működik, mert ha belemerülök onnan ki nem mászok. Szóval ennek a két félnek (furcsa, tudom, de javallot nőként elképzelni őket) Aesma és Morna a neve. Az esetleges harmadik egy hímnemű Wannard egyed akinek létezése kérdéses, besorolhatatlan.
Aesma energikus, bolondos, a maga vidám és szórakozott (ráadásul aranyos) módján megnyerő. A külsőségek embere, neki ebben rejlik a hatalma. Aesma fiatal egyed, de hihetetlen gyorsasággal nőtte ki magát, eresztette mélyre a gyökereit és nem kíván távozni. Rengeteget köszönhetek neki, egyszerre bátor és gyáva. Emberi. Benne is megtalálható a végletesség - sekélyesség - mégis valahogy megmarad az aranyközép határok között.
Morna, na ő már nagyon nagyon nehéz eset. Ő az alap, minden kezdete, összetettebb, bár helyesebb a mélyebben gyökeredzik kifejezés. Makacs, állhatatos, kellemetlen. Ő maga a halál, egyszerre jelent komoly fenyegetést magára nézve és a környezetére is. Képtelen építeni, csak pusztít. Ahogy most is próbálok róla beszélni, kicsit megérteni, mindig zsákutcába botlok vagy egy újabb kört teszek a végtelen útvesztőben. Morna gyakran tűnik el, hogy utána felbukkanjon mindent felégetve maga után , hiába próbálja az ember elüldözni nem nyugszik és nem tágít. Tönkreteszi a fáradtságos munkát, pontosabban Aesma munkáját. Kaotikus, érthetetlen, kórosan beteg, képtelenség megfékezni. 

Aesmát én hoztam létre. Volt egy nehéz időszakom, próbáltam átvészelni és nagyon rossz irányba haladtam. Aesma kellett a céljaim eléréséhez, végül nem adta meg magát mikor el akartam pusztítani. Alkut ajánlott fel nekem, mint az ördög egyik mocskos kis szajhája. Azt mondta segít megkapnom azt amit akarok, nem kér érte semmit cserébe. Akkor használom amikor kedvem tartja. Hazudott. Szépen lassan beépült, felerősödött, megérezte hatalmát és gyakorolta is azt. Feleslegessé tette Mornát aki a sötétségbe lett száműzve, rabláncra verték.
Aesma a könnyebb út. Mint az alapozó ami elfedi az arc ocsmány hibáit. Tökéletesít. Aesma az ami Morna sosem lehet. Neki köszönhetem, hogy emberek között járhatok. Neki köszönhetem azt, hogy egyáltalán még itt vagyok. De gyűlölöm mert alattomos parazita. Gyűlölöm, mert hatalma értékét veszti amint bája veszít erejéből, amint leleplezik, a hazugság már nem válik be. Nincs bizalom, nincs gyönyör és nincs többé talpnyaló hadseregem. Gyűlölöm, mert olyan, mint a gyengeség rút szégyenfoltja. Gyávaság. Gyűlölöm, mert azt mondta nem lesz semmi komoly, hogy megmarad sekélyes maszk és itt van, rendelkezik saját mélységeivel, szélsőségével, érzéseivel, gondolataival. Gyűlölöm, mert ilyen gyorsan ilyen jelentős lett.
Mikor vagyunk önmagunk? Az idő, a hely ahova születünk befolyásol minket. Az emberek ahogy bánnak velünk, ahogy mi bánunk velük. Személyiségünk tapasztalatok halmaza volna? Mennyire befolyásolhatnak minket a külső tényezők? Szükséges megváltoznunk? Magunk és mások miatt? Ha igen, mi az amiért meg kéne változnunk? Kéne? Lehet? Ha nem, miért nem? Attól önmagunk leszünk?
Ha létrehozunk valamit, tudatosan formáljuk azt ami eleve adatot nekünk, az a valami mi leszünk? Hozzánk tartozik vagy mindig hozzánk tartozott? Lehet egyszer a miénk vagy mindig idegennek fog tűnni? Ha reflektálunk az életre, az azzal járó dolgokra, és az formál minket, azok mi leszünk? Mitől leszel más, mint aki vagy? Mitől vagy az aki?
Te ki vagy?
Ti kik vagytok?
Üdv! A nevem Elwen. Néha Aesma, néha Morna, kicsit mindig Wannard...