Krzysztof Penderecki - Polymorphia

Ez egy szerepjátékos hozzászólásom, de elég jól leírja, hogy hogy vagyok most. Elvileg ha kiírom magamból az segít, hát meglátjuk. Ne figyeljetek oda rá, kérlek.

Nem, nem, ez nem lehet. A rosszullét úgy érkezett, mint derült égből villámcsapás. A lány egyből kipattant a székéből, ott hagyta a házi feladatot, a  kaját. Gyorsan megmosta az arcát, remegő ajkakkal nézett a tükörbe. Egy pillanat alatt öregedett tíz évet. De hiszen mostanában jobbnak tűnt, de most hirtelen minden sokkal rosszabb volt, mint bármikor máskor. Bekapcsolt egy vígjáték sorozat teljes évadját és magában könyörgött, hogy legyen vége. De nem lett. Minden perccel csak rosszabb lett, a fájdalom nőtt, a gyógyszerek ellenére is, aludni és enni nem tudott. Képszakadás.
***
Nem volt ritka jelenség, hogy nem tudott magáról. Telefonjára pillantva látta, hogy már délután volt. Látta, hogy felöltözött, érezte hátán a táskája súlyát. Ezek szerint elment az iskolába, csak nem tudott róla. Már fél órája állt ajtaja előtt értetlenül, kezében a kulccsal amit azóta sem sikerült a lyukba illesztenie. Három napja van, hogy elmúljon.  Csak azt akarta, hogy végre vége legyen. Megvizsgálva magát és olyan sebeket talált amikről eddig nem is tudott, egy-két emlék beugrott, hogy hogyan és mivel okozta. Elővette azt a kést amit tegnap is, megkent vele egy szelet kenyeret, de ahogy ránézett csak hányingere támadt. Amint beért a fürdőszobába újabb képszakadás.
***
- Hogy vagy Alex? - Homlokát ráncolva nézett körbe. Hol vagyok? Lenézett karjára, ujjaival a kanapé bolyhait babrálta. Beharapta kiszáradt cafatokra rágott ajkait. Napszemüveget viselt, vastag alapozó réteggel takarta el a bizonyítékokat arcán, nyakán. Necckesztyűt vett fel, számos karkötőt, a lábán lévő véraláfutásokat farmerral, a hátán lévő karmolásokat kivételesen takaró felsővel oldotta meg. Megvonta a vállát.
- Nagy a hajtás, kicsit fáradtan. - Erőtlenül szédelegve mozgolódott, kutakodott zsebében, egy cigit vett elő. Öntudatlanul emelte ajkaihoz, már a gyújtót is felpattintotta, mikor a férfi öklébe köhögött. Al kérdőn emelte meg szemöldökét. - Hmm? -
- Itt tilos a dohányzás. - Közölte teljesen higgadtan, tárgyilagosan. Alex megint csak a homlokát ráncolta, majd egy mosolyt erőltetett arcára.
- Ó hát persze. - Vigyorogva tette el a cigit és a gyújtót. Sóhajtott, úgy tett, mint mindig. - Elcseszett szabályok. -
***
- Minden rendben? - Kérdezte, majd táskájának pántját vállára csúsztatta. - Mehetek? - A férfi csak bólintott. - Viszlát legközelebb! - Már ha lesz legközelebb. Felvette a magabiztos, határozott Alt, egészen addig amíg ki nem ért az épületből. Óvatos volt, lehet, hogy figyelik az ablakból. Meggyújtotta a cigijét, majd elsétált egészen odáig ahol már tudta, hogy biztos nem látja senki.
A járdaszegélyre telepedett. Nem érzett magában erőt, csak az egyre duzadó fájdalmat, az orrából csöpögő vér melegségét és a hideget. Remegett, mert a ruhák ellenére teste olyan volt ,mint a hulláké. Sápadt, hideg, élettelen. Mondhatjuk azt is, hogy jobban volt, igazából csak a lassú sodródás fázisába került. Nincs értelme. Annyit érzékelt a napokból, hogy fekete-fehér-fekete-fehér váltja fel hosszú agóniáját. Mint előtte. Már megint. Nem tudta mit tegyen. Volna értelme folytatni? Szemeibe könnyek gyűltek ahogy arra gondolt, hogy végignézi azt ahogy lassan elveszíti azt aki megmentette. Ez nem igazságos, ennek nem szabadna így lennie. Kurvára szánalmas vagy baszdki. Felszisszent, majd megcsóválta fejét.
Nagyot szívott a szálból ami kellemes tompa nyugalommal töltötte el. Nincs mit tenni, várni, elterelni a gondolatokat és erőt gyűjteni. Vége az önsajnáltatásnak. De utálta ezt. A kérdés hogy hogyan tovább? Merre tovább? Ő már felkészült mindenre csak tudná, hogy mi lesz a befejezés. Rohadjon meg az a halovány reménysugár amiért létezik. Tíz évről volt még szó, de egyet sem bírtak ki.
A zsebkendőt orrához emelte. A forró hamu csupasz bőrére zuhant ami egy kicsit kizökkentette. Letépte magáról a karkötőket, a kesztyűt. Nesztek baszdmeg! Ez van. Lássátok, undorodjatok, szarok bele! Szerintem is undorító. Gyerünk, figyelemelterelés. Valahogy. Hmm, nem egyszerű, mert még mindig egyedül van. Elnyomta a szálat csuklójánál.